Amikor a szív bezár, az elme átveszi az irányítást avagy Miért gondoljuk túl az életünket?

Miért bántjuk sokszor saját magunkat a gondolatainkkal?

Volt már olyan, hogy órákon vagy akár napokon át ugyanazon a helyzeten gondolkodtál?
Lejátszottál magadban újabb és újabb forgatókönyveket? Próbáltad megfejteni, hogy vajon mit gondolhat a másik ember.Előre elképzelted a legrosszabb végkimenetelt. És mire valóban megtörtént volna bármi, már ezerszer átélted fejben.
Ha igen, nem vagy egyedül.
Az önismereti folyamatok során újra és újra találkozunk ezzel a jelenséggel. A legtöbb ember nem a valóságtól szenved a leginkább, hanem attól a történettől, amelyet az elméje alkot a valóságról.

Az agy biztonságra vágyik

Az elménk fantasztikus eszköz. Segít tervezni, elemezni, tanulni és megoldásokat találni. Van azonban egy másik fontos feladata is.
Megvédeni bennünket. Ezért folyamatosan figyeli a veszélyeket, összehasonlít, következtetéseket von le, és megpróbálja előre kiszámítani, mi történhet.
Ez önmagában nem probléma. A nehézség akkor kezdődik, amikor az ismeretlen helyére feltételezéseket kezd
ünk tenni. Az elme nem szereti a bizonytalanságot. Ha nincs elég információja, gyakran saját történetekkel tölti ki az üres helyeket.

Amikor a szív bezár

A szív egészen más nyelvet beszél. Kapcsolódni szeretne. Bízni. Szeretni. Nyitottnak maradni. De amikor csalódunk, elveszítünk valakit, vagy sok fájdalmat cipelünk magunkkal, gyakran nem tudatos döntést hozunk arról, hogy bezárjuk a szívünket. Egyszerűen megtörténik. És amikor ez megtörténik, az elme próbál átvenni mindent. Még többet gondolkodunk. Még többet elemezünk. Még több bizonyítékot, önigazolást keresünk. Abban bízunk, hogy ha mindent előre kiszámolunk, akkor többé nem sérülhetünk. Pedig a valódi biztonságot ritkán adja a kontroll.

A túlgondolás csapdája

A túlgondolás egyik legnagyobb veszélye, hogy észrevétlenül elszakít bennünket a jelentől. Már nem azt látjuk, ami történik. Hanem azt, amitől félünk. Előre gyászolunk olyan eseményeket, amelyek talán soha nem következnek be. Megbántódunk olyan mondatok miatt, amelyeket senki sem mondott ki. Félünk olyan jövőtől, amely még nem létezik. A félelem ilyenkor nem hazudik teljesen. Csak nem mond el mindent. Részigazságokat mutat. És a részigazság könnyen válik teljes igazsággá a fejünkben. És ez válik veszélyessé, ez térít el.

Nem a helyzet fáj a legjobban

Az önismereti munkában egyre világosabban látjuk, hogy sokszor nem maga az esemény okozza a legnagyobb szenvedést. Hanem az a belső történet, amelyet hozzákapcsolunk. A gondolataink spirálja. Az állandó elemzés. A megfejtés kényszere. Az, hogy biztos választ szeretnénk kapni még azelőtt, hogy valóban jelen lennénk önmagunkkal. Így történik meg újra és újra, hogy nem mások törik össze a szívünket. Hanem mi magunk. A saját feltételezéseinkkel.

A tisztánlátás nem a szív és az ész harca

Sokan úgy gondolják, választani kell. Hallgassak a szívemre? Vagy az eszemre? Mi azonban úgy látjuk, hogy a valódi belső egyensúly nem ott kezdődik, amikor az egyik legyőzi a másikat. Hanem ott, amikor újra megtanulnak együttműködni. Amikor a szív már nem zár be a múlt fájdalmai miatt. És az elme sem próbál mindent kontrollálni. Ekkor jelenik meg a tisztánlátás. Nem a félelmen keresztül. Nem a régi sebeinken keresztül. Hanem úgy, ahogy a helyzet valójában van.

Hogyan segíthet az önismeret?

Az önismeret nem azt jelenti, hogy több választ találunk. Sokkal inkább azt, hogy megtanulunk jelen lenni. Észrevenni, mikor beszél belőlünk a félelem. Mikor vetítünk. Mikor írunk történeteket olyan helyzetekhez, amelyek még meg sem történtek. És megtanulunk újra kapcsolódni ahhoz a csendes belső részünkhöz, amely nem a pánikból, hanem a tisztaságból dönt. Ez nem egyik napról a másikra történik. De minden felismeréssel egy lépéssel közelebb kerülünk önmagunkhoz.

Nem több válaszra van szükségünk, hanem mélyebb kapcsolódásra

Az Ami Vagy önismereti eseményein biztonságos térben dolgozunk azon, hogy közelebb kerülj önmagadhoz.
Mozgással. Kapcsolódási gyakorlatokkal. Önreflexióval. És olyan élményekkel, amelyek segítenek megkülönböztetni a félelem hangját a valódi belső igazságodtól. Mert amikor a szív nyitva marad, és az elme nem a félelemből működik, egészen más döntéseket tudunk hozni.Nem tökéleteseket. Hanem őszintéket.

Ha szeretnél kilépni a túlgondolás spiráljából, mélyebben megérteni önmagad működését és megtapasztalni, milyen érzés valóban kapcsolódni önmagadhoz és másokhoz, szeretettel várunk a következő Ami Vagy önismereti eseményünkön.

Jelentkezz a következő eseményünkre, és indulj el egy olyan úton, ahol nem több információt kapsz, hanem mélyebb kapcsolódást önmagaddal.