Önismeret kezdőknek – Miről szól az önismeret? Egyedül, párban, vagy csoportban induljak el? Gyakorlati tippek, tapasztalatok..

Talán elégedetlen vagy valamivel. Szeretnél jobban bízni magadban és másokban. Szeretnéd megérteni, miért reagálsz bizonyos helyzetekben úgy, ahogy, vagy miért ismétlődnek újra és újra ugyanazok a történetek az életedben.

Vagy felismerted azt, hogy több is van benned annál, mint amire eddig kondicionáltak.

Nem csak, vagy talán egyáltalán nem a gazdagság és a hatalom érdekel, hanem az önmegvalósítás. Az, hogy megtaláld, mi az, ami igazán a tiéd. Hogy jobban értsd, ki vagy, mire vágysz, és végső soron: hogy jól érezd magad a saját bőrödben.

Sokunkat a hiányérzet indít el ebbe az irányba.

Valami nincs rendben, de nem tudjuk pontosan megfogalmazni, hogy mi.

Mások már gyermekkoruk óta érzik, hogy „mások”, mint a többiek. Mintha valamit másképp látnának, másképp éreznének, vagy egyszerűen csak lenne bennük egy nehezen megmagyarázható érzés, hogy ennek az egésznek kell lennie valami többnek is. Valami értelme csak van a létezésünknek, nem?

És vannak, akiknél egy élethelyzet hozza el ezt a felismerést.
Például egy kapcsolat vége. Egy megélt veszteség érzése. Egy siker élmény, ami mégsem hozza el azt az érzést, amire számítottunk. Egy olyan pont, amikor kívülről talán minden rendben van, belül azonban egyre hangosabban jelenik meg a kérdés, hogy:

És én hol vagyok ebben az egészben?
Tényleg ez lenne az életem értelme?

Mit jelent valójában az önismeret?

Az önismeret nem feltétlenül azt jelenti, hogy megtaláljuk önmagunkról alkotott helyes választ.

Sokkal inkább egy folyamat.
Egyre közelebb kerülni ahhoz, hogy észrevegyük, mi történik bennünk.

Mit érzünk.
Mire vágyunk.
Mitől félünk.
Milyen mintákat ismétlünk.
Milyen történeteket mesélünk magunknak önmagunkról és a világról.

És talán azt is, hogy ezek közül mi az, ami valóban a miénk és mi az, amit valamikor megtanultunk. Mi az amit szívből teszünk, és mikor cselekszünk elvárások alapján.
Mikor létezünk felszabadultan, és mikor szorongunk egy kapcsolatban. Kivel kapcsolódunk szívből szeretettel, és kivel kapcsolódunk a traumáink alapján?

Mert mindannyian érkezünk valahonnan.
A családunkból, a környezetünkből, az iskolából, a kapcsolatainkból, a társadalomból. Rengeteg olyan mondat, elvárás és szabály épül be bennünk, amelyekről idővel már azt gondoljuk, hogy egyszerűen ilyenek vagyunk.
Mondunk magunknak olyat, hogy én nem vagyok bátor. Én ilyen-olyan típus vagyok.
Nekem ez nem megy. Nem lehet megbízni az emberekben, sőt magamban sem bízok..
Előbb bizonyítanom kell, hogy szerethető vagyok. Akkor vagyok értékes, ha teljesítek.

De vajon ezek valóban a saját igazságaink?
Vagy csak olyan mondatok, amelyeket annyiszor hallottunk, hogy már észre sem vesszük, amikor ezek szerint élünk?

Talán az önismeret egyik legfontosabb része éppen az, hogy elkezdünk kérdezni.
Nem az azonnali válaszokért. Hanem azért, hogy egyáltalán észrevegyük, milyen kérdések vannak bennünk.

Nem kell rögtön mindent megértened

Ha most kezdesz el foglalkozni önmagaddal, könnyű elveszni a rengeteg fogalom, módszer és megközelítés között.
Önismeret, személyiségfejlődés, tudatosság, meditáció, pszichológia, spiritualitás, különböző önismereti tesztek és módszerek…
Hirtelen nagyon sok mindenről lehet olvasni.

És talán az első fontos dolog éppen az, hogy nem kell mindent egyszerre megértened. Nem kell rögtön megtalálnod a „módszeredet”. Nem kell tökéletesen tudnod, miért vagy olyan, amilyen.
És nem kell néhány hét alatt egy teljesen új emberré válnod. Tehát nem kell feltalálnod a kanálban a mélyedést!

Az önismeret sokkal inkább figyelem.
Figyelni arra, ami történik benned, veled, a környezetedben.

Például amikor valaki mond neked valamit, és érzed, hogy valamiért nagyon erősen reagálsz rá.
Mi történt benned?
Mi érintett meg?
Mit gondoltál abban a pillanatban?
Mit éreztél?
És miért volt ez ennyire fontos számodra?

Vagy amikor újra ugyanabba a helyzetbe kerülsz, amibe már korábban is.

Ugyanaz a konfliktus.
Ugyanaz a bizonytalanság.
Ugyanaz a visszahúzódás.
Ugyanaz az érzés, hogy megint itt tartok..

Ilyenkor az önismeret nem azt jelenti, hogy hibát keresünk magunkban.
Hanem elkezdhetünk kíváncsiak lenni arra, hogy hogyan tudunk máshogy nézni magunkra, és az életünkre.

Mi történik itt velem?

Az első lépés lehet egyszerűen a megfigyelés

Ha most szeretnél elindulni, talán nem is kell többet tenned annál, mint hogy egy kicsit elkezded megfigyelni magad.

Nem kell elemezni.
Nem kell megítélni.
Csak észrevenni, hogy éppen most is lélegzel.

Egy nap végén például felteheted magadnak:
Mi volt ma az a helyzet, ami a legerősebben megérintett?
Miért?
Mit éreztem?
Mit szerettem volna valójában?
Mikor éreztem magam ma igazán önmagamnak?
És mikor éreztem azt, hogy valamilyen szerepet játszom?

Ezek nagyon egyszerű kérdéseknek tűnnek.
Mégis sok minden elindulhat általuk.

Mert az önismeret nem mindig nagy felismerésekkel kezdődik.

Néha egy egészen apró pillanattal.
Egy érzéssel, amit eddig nem engedtem meg. Egy visszatérő gondolattal, amit fülön csíptem. Egy mondattal, amit hirtelen másképp hallunk meg, mint korábban.

És egyszer csak feltűnik valami, amit eddig nem vettünk észre. Az AMI VAGY , te igazán!

Az önismeret nem önmagunk megjavítása

Talán ez az egyik legfontosabb különbség.

Nem azért kezdünk önismerettel foglalkozni, mert „rosszak vagyunk”, és meg kell javítanunk magunkat. Nem egy hibás termék vagyunk, amin ki kell javítani a hibákat.

Inkább arról van szó, hogy egyre jobban megismerjük azt, akik vagyunk.

A működésünket.
A vágyainkat.
A félelmeinket.
Az erősségeinket.
A határainkat.
A lehetőségeinket.

És közben talán egyre kevésbé kell megfelelnünk annak a képnek, amilyennek szerintünk lennünk kellene. Ez pedig nem mindig kényelmes.

Az önismeret ugyanis nem csak kellemes dolgokat mutathat meg. Találkozhatunk olyan részeinkkel is, amelyeket inkább elrejtenénk.

Lehetnek bennünk félelmek, irigység, bizonytalanság, harag, megfelelési vágy vagy éppen olyan döntések, amelyekre nem vagyunk büszkék.

De az önismeret nem arról szól, hogy ezeket elítéljük, inkább arról, hogy megpróbáljuk megérteni őket.

Mert amit megértünk, azzal már egészen más kapcsolatunk lehet.

Honnan tudod, hogy elindultál?

Talán nem lesz egyetlen nagy pillanat, amikor azt mondod most már ismerem magam.

Inkább apró változások jelennek meg.
Észreveszed, hogy valamire már nem reagálsz ugyanúgy. Könnyebben mondasz nemet. Meg mered fogalmazni, mire van szükséged. Nem érzed szükségét annak, hogy mindenkit meggyőzz magadról. Elkezded felismerni, amikor félelemből döntesz. Vagy egyszerűen csak egyre gyakrabban tudod mi történik benned.

És talán ez az egyik legnagyobb ajándék, amit az önismeret adhat. Nem pedig azt, hogy mindenre tudod a választ. Azt, hogy már nem félsz annyira a kérdéseidtől.

Kezdd azzal az egy kérdéssel, ami most benned van

Nem kell messzire menned.
Nem kell rögtön nagy dolgokat megfejtened.
Gondolj arra, ami mostanában a legtöbbször visszatér benned.
Lehet ez egy érzés.
Egy kapcsolat.
Egy elakadás, vagy valamilyen vágy, félelem.
Vagy akár csak egy nehezen megfogalmazható érzés, hogy valami többet szeretnék érteni magamból.

És tedd fel magadnak ezt az egy kérdést:

Mi az, amit most a leginkább szeretnék megérteni önmagamból?

Lehet, hogy nem tudod azonnal a választ.
Ez rendben van. Talán éppen ez a kérdés lesz az első lépés.

Az önismeret nem ott kezdődik, amikor már tudjuk, kik vagyunk. Cserébe ott, amikor őszintén kíváncsiak leszünk arra, hogy kik vagyunk valójában.

Csoportban vagy egyénileg/párban kezdjem el az önismereti utat?

 

Ha már megszületett benned az érzés, hogy szeretnél közelebb kerülni önmagadhoz, előbb-utóbb felmerülhet a kérdés:

Egyedül induljak el, vagy keressek valakit, akivel együtt tudok haladni? Csoportban, egyénileg vagy párban kezdjem el az utat?

Erre nincs egyetlen jó válasz.

Talán inkább azt érdemes megfigyelned, hogy most mire van szükséged.

Van, akinek biztonságot ad a csoport.
Amikor látja, hogy mások is hasonló kérdésekkel érkeznek, könnyebb megérezni, hogy nincs egyedül azzal, ami benne történik. Egy csoportban sokszor nemcsak a saját történeteinkből tanulunk, hanem abból is, ahogyan mások kapcsolódnak önmagukhoz.

Lehet, hogy valaki kimond egy mondatot, és egyszer csak azt fut át: Pontosan ezt érzem én is.

És van, akinek éppen az egyéni térre van szüksége. Arra, hogy ne kelljen alkalmazkodnia mások tempójához, és legyen egy olyan biztonságos közeg, ahol a saját kérdéseivel, elakadásaival és érzéseivel tud foglalkozni. Ilyenkor lehet, hogy nem szeretnél még mások előtt megnyílni. Lehet, hogy vannak olyan témáid, amelyeket először inkább kettesben szeretnél körbejárni.

És van, amikor a párban való munka lehet a megfelelő út. Amikor nem csak önmagadat szeretnéd jobban érteni, hanem azt is, mi történik köztetek.

Miért ugyanazokon a pontokon akadunk el?
Miért érint meg bizonyos helyzet mindkettőnket ennyire?
Hogyan tudunk jobban kapcsolódni egymáshoz úgy, hogy közben önmagunkat se veszítsük el?

Talán ezért nem is az a legfontosabb kérdés, hogy melyik a jobb: a csoport vagy az egyéni folyamat.

Hanem az:
Hol tudok most a leginkább őszinte lenni?
Hol érzem azt, hogy kérdezhetek?
Hogy nem kell tudnom a válaszokat?
Hogy nem kell „jól csinálnom” az önismeretet?

Mert ez is könnyen az önismereti út egyik paradoxona lehet, hogy még itt is megpróbálhatunk megfelelni.
Jól megérteni.
Jól érezni.
Jól fejlődni.
Jól jelen lenni.

Pedig talán éppen az a lényeg, hogy legyen egy hely, ahol nem kell jól lennünk.
Csak jelen lenni.
Figyelni.
Kérdezni.
Néha elakadni.
Felismerni valamit.

Máskor pedig egyszerűen csak együtt lenni azzal, ami éppen van.

Ha most kezded az utat, nem feltétlenül kell előre tudnod, melyik forma lesz számodra a legjobb.
Lehet, hogy a csoportban találod meg azt a kapcsolódást, amire szükséged van.
Lehet, hogy egyéni folyamatban tudsz igazán elmélyülni.
És az is lehet, hogy idővel mindkettőnek helye lesz az életedben.

Az önismereti út nem verseny.
Nem az számít, milyen gyorsan haladsz, hanem hogy valóban a saját utadat járod-e.

A kérdés az, milyen közegben tudnék most a leginkább közelebb kerülni önmagamhoz?

Várunk szeretettel egyéni, páros, csoportos folyamatainkra!